Nektek is feltűnt már, hogy az egykori osztályelsők az életben már nem elsők? Nem törvényszerű, de a többségre ez érvényes. A tanulás fontos, de sajnos nem elég. Egyetemi éveim végére azt vettem észre, hogy az ember minél hosszabb ideig ül iskolapadban és átadja magát az állandó tanulásnak, annál inkább szűnik meg a vágy vagy akár a gondolat, hogy szemléletfejlesztéssel is foglalkozzon.

Leginkább azért sem jut ez eszébe, mert az iskolapadban eltöltött évek és a megszerzett tudás akkora magabiztosságot ad az emberek szakmai tudását illetően, hogy azt érzik, munka terén probléma nem lesz. Pedig ha belegondolunk abba, milyen erőt tud képviselni egy magas tudásszinttel és fejlett gondolkodással rendelkező személy, akkor evidensnek kéne, hogy legyen, a kettő egymás nélkül nem működik. A sikerhez nem kell osztályelsőnek lenni, viszont meglévő tudásunkat, ha egyensúlyba hozzuk a helyes hozzáállással, akkor az bármilyen akadályon átsegít minket.

A témához kapcsolódó videómat itt tudod megnézni: